Az idei farsang igazán kedélyesen indult: egy IPA-pályázat medencéjébe mártva kétszeres újrakeresztelésen esett át neves szobrászunk, de hát ennyit meg is érdemel. Nem elég, hogy az újság online-kiadása Jánosra módosította 1894-ben kapott nevét – amit a sajtómunkások egy-két nap után kijavítottak –, a Redukált forma és zománc c. januári újvidéki kiállítás háromnyelvű csicsás katalógusa viszont a vezetéknevét bárányosította el. A fölösleges ékezeteket nyilván a maga idejében nemzetközi hírű zsablyai születésű festő, Kálmán Péter nevéből „csórták el” és tették át ide, mert hogy ott meg hiányoznak, vagyis belőle Kalman lett. Persze a nem magyar anyanyelvű szövegíró ezt nem köteles tudni, ámbár talán illene, na de a fordító, a lektor (ha volt), a szerkesztő? Egyébként a szövegek magyar fordítása nem rossz, de nagyobb odafigyeléssel elkerülhettek volna néhány szarvashibát, és például a „báni palota” nem maradt volna a magyar szövegben „Bánovina”, a kurátort pedig nem tárgyiasították volna a „kiállítás szövegévé”, hanem ahelyett annyit írnak, hogy „a kiállítás kurátora és a szöveg írója” ez és ez. Azt meg már szinte restellem leírni, hogy a „Tiraž” magyarul nem „Keringés”. De hogy micsoda, azt juszt se mondom meg, hátha a kiadvány korifeusai kitalálják!
Az életrajz viszont, bár igyekezett korrekt lenni, kifogásolható, nem csupán a rövidsége miatt, de többek között azért is, mert fenntart egy tabut, és említetlenül hagyja Baranyi Károly (mert, ugye, róla lenne szó) megsemmisített vagy, (mint Temerinben), fölbe temetett emlékműveit, amelyeket az 1941-től 1944-ig tartó magyar világ idején alkotott. Ideje volna mindezt a nyilvánosság elé tárni és föltárni (!) Mikor máskor, mint amikor politikusaink szerint is szárnyalnak a magyar-szerb kapcsolatok?
Ezzel is tartozunk a nagy művész emlékének, de legfőképp önmagunknak.
Csorba Béla